Magánhangzó vagy páratlan szám

Egy kártyapakli lapjainak egyik oldalán az angol ábécé nagybetűi, a másikon egész számok szerepelnek, minden kártyalapon egy betű és egy szám olvasható. Valaki erre a kártyapaklira a következő állítást teszi:

„Ha egy kártyalap betűs oldalán magánhangzó látható, akkor a számos oldalán páros szám áll.”

(Magánhangzónak az alábbi betűket tekintjük: A, E, I, O és U.)

Hogy eldönthessük, hogy igaz-e vagy hamis ez az állítás, ahhoz nyilván meg kell nézni bizonyos kártyák túlsó oldalát is.

A feladatod, hogy írj egy olyan programot, amely a kártyalapok egyik oldalán található adatokat beolvasva meghatározza, majd a standard kimenetre írja azt, hogy a beolvasott lapok közül a legrosszabb esetben mennyit kell minimálisan megfordítani ahhoz, hogy egyértelműen és minden kétséget kizáróan el lehessen dönteni azt, hogy igaz-e a kártyapakli minden lapjára a fenti állítás!

A bemenet specifikációja

A bemenet több tesztesetet tartalmaz. Egy teszteset minden sora vagy az angol ábécé egy nagybetűjét, vagy egy egész számot tartalmaz. A teszteseteket egy olyan sor zárja, amely az „END” sztringet tartalmazza. Feltételezhető, hogy minden tesztesetben szerepel legalább egy kártyát leíró sor.

A kimenet specifikációja

A programodnak minden tesztesetre egyetlen számot kell a standard kimenetre írnia: a minimálisan megfordítandó kártyalapok számát.

Példa bemenet

1. E
2. K
3. 4
4. 7
5. END

letöltés szöveges állományként

A példa bemenethez tartozó kimenet

1. 2

letöltés szöveges állományként